~Nem őt volt a legrosszabb elveszíteni, hanem saját magamat...

~Az életemben elkövettem sok sok hibát. De ha nem követtem volna el őket, akkor most valószínűleg nem itt tartanék.

~Mindvégig tudtam, de amikor tényleg megbizonyosodtam róla, akkor fájt. Miért? Miért kell hogy fájjon, amikor eddig is pontosan tudtam?

~Az élet mindig ad valamit, de aztán el is vesz.

~Jelenleg, egy ajtót keresek, amit ha kinyitok, beléphetek egy olyan világba, ahol minden tökéletes.



~Vicces így belegondolni, hogy egyszer még az volt a legnagyobb gondom, hogy ha levágom a barbim haját az már nem nő vissza.

I'm stong

~Álmodtam magamnak egy világot, mert a valóság sokszor megbántott.

~Én tettem magammal ezt. Én akartam hogy ez legyen. Minden azért történt, mert én úgy akartam.

~Vicces, hogy minden nap szembe kell néznem majd a saját hibámmal.

~Igaz.. A fájdalmaim erősebbé tettek. Megtanultam, hogyan maradjak erős, minden helyzetben. Hogy, hogyan rejtsem el a fájdalmam.

~Mosolygok? Betudtam gyakorolni!:)

~Mazochista vagyok, mert veled járok.

~Tudod, az egyetlen dolog ami idegesít, hogy hülyére veszel, és a szemembe hazudsz.

~Szeretsz? Akkor miért bántasz meg?

Love is pain

~Tudod mi a legrosszabb? Hogy megpróbálsz a saját képedre formálni, elképzelni, hogy milyen lehetnék és úgy szeretni.

~Azt mondják, a szerelem egy csodás dolog. Hogy olyankor az ember boldog. De akkor mondd meg. Nekem a szerelem miért fáj?

ki vagyok?

~Attól még, hogy nem mondom ki, nem jelenti azt, hogy nem gondolom.

~Tudod mit szeretnék egyszer érezni? Hogy én én vagyok.

~Hogy ki vagyok én? Nem tudom. Az vagyok akinek mutatom magam? Nem hiszem.

~Úgy érzem, mintha egy erdőben bolyongnék és nem találok ki. Keresem önmagam, de nem találom.

Tanuld meg

~Sajnos, én helyetted nem tudok cselekedni. Akármennyire is szeretnék.

~Mindenkinek vannak mélypontok az életében, és mindenkinek meg kell tanulnia tovább jutni rajta. Tudom hogy nehéz, de akár mennyi barátod lehet akik megpróbálnak segíteni, ahhoz hogy boldog legyél, csak magadon tudsz segíteni.

~Próbálom eltaszítani magamtól a dolgokat, hogy ne csalódjak.

~Annyi mindent akarok, és közben elfelejtem hogy mim van.

~Igen ez az élet. Nem tetszik? Tegyél érte, hogy megtetsszen  Tanuld meg jobb szemmel figyelni a világot.Próbáld meg mindenben megtalálni azt a jót, ami kicsit is mosolyt csal az arcodra.

~A legjobb dolog vagy, amit sosem kaphatok meg.

~Ha önmagadat sem szereted, hogy várod el, hogy mások szeressenek?

~Egy dolgot megtanultam. Ha nem teszek semmit, nem tudok egy lépést sem haladni.

~Igen. Létezik az, amikor teljesül az álmod. Nem biztos, hogy pont úgy ahogyan te tervezted, de megvalósult.

~Annyi dolgon mentem keresztül, de mégis itt vagyok. Harcoltam, szenvedtem, mosolyog mögé rejtettem
fájdalmam, de egyszer sem futottam el, és mindig felálltam.

~Eddig azt mondtam, hogy mindig van értelme küzdeni. De azt hiszem, van egy pont ahol fel kell adni. Csak nehéz eltalálni melyik az a pont.

Csak szeretni szeretnék

~Én mindig csak szeretni szeretnék valakit, és soha senkit sem szeretek igazán.

~Túl sokat gondolkozom. És azzal hogy gondolkozom, mindent továbbgondolok, amivel bonyolulttá teszem, az amúgy egyszerű dolgokat.

~Mindannyian csalódunk valamiben, vagy valakiben. De a legrosszabb az, amikor saját magadban kell csalódnod.

~Annyian akartak már átverni, és hülyére venni, így sajnos már nem merek hinni az embereknek. Legtöbbször, a felét sem hiszem el amit mondanak.

~Azt mondják erős vagyok. Igen talán az vagyok, de még mindig nem eléggé.

Megéri?

~Nem tudom, hogy megéred e, ezt a sok fájdalmat.

~Minden annyira zavaros most. Vagyis, leginkább én zavarok mindent össze.

 ~Tudod, sokat jelentesz nekem. Tényleg, még akkor is, ha tudom, hogy én számodra egy semmi vagyok.

~Tudom, hogy könnyebb lenne, továbblépnem. Mindenkinek jobb lenne. De akkor elfelejteném azt, hogy kivagyok. Elfelejteném azt, hogy én sohasem adom fel.

~Leginkább csak az hiányzik, hogy valaki higgyen bennem.

~Tudom mit válaszolnál, ezért inkább meg sem merem kérdezni mert tőled hallani rosszabb lenne. Így inkább megtartom a reményemet.

~Hmm.. A minden napjaimat, egy egyszerű napi rutinnal élem. Hiányzik az a kis fűszer. Nem is tudom. Néha az édes, néha pedig éppen a csípős pillanatok.

Problémák

~Te hoztad a boldogságot, és vele együtt a problémákat az életembe.

~Hogy hol is kezdődött minden problémám? Már én sem emlékszem.

~Szerintem a szerelem csak játszik velem.

Mi van akkor?

~Mi van akkor, ha csak megpróbállak szeretni?

~Eltűntél... Csendesen elsétáltál üvegszilánkokat hagyva magad mögött. Vagyis, bárcsak tényleg eltűntél volna.

~Nem tudom mi a rosszabb. Az ha szeretlek, de közben mást is szeretek, vagy az ha csak megpróbállak szeretni és közben mást szeretek. Áhh hagyjuk, én is tudom mi a rosszabb.

~Tudom, hogy el kellett menned. Tudom hogy okod volt rá de hiányzol. De megígérem neked, hogy nagylány leszek és igyekszem visszatartani a könnyeimet. Sőt megígérem neked azt is hogy velem minden rendben lesz. (apunak írtam.. nagyon hiányzol:( )

~Miért kérdezi mindenki hogy mi a baj? Ennyire látszik? Úgy tűnik megtört a maszkom. De a legrosszabb az, hogy én magam sem tudom megválaszolni a kérdést.

~Néha nem tehetünk mást, mint hogy azt tettetjük hogy minden rendben van, visszatartjuk a könnyeinket, felemeljük a fejünket, és mosolygunk.

~Miért van az, hogy az összes napomat csak túlélem, és közben "nem" élek?