A barátok a legfontosabbak az életben...

~A barát az, akivel lehet h rosszban vagy, nem beszéltek már hosszabb idő óta, de ő megfog jelenni, ha neked szükséged van rá, vagy szükségetek van egymásra. Ő mindig ott lesz melletted.

~Sokszor a magányomat csak a zene tölti ki. Megnyugtat, igaz nem felejteti el velem a bajom, de megtalálhatom azt a zenét, ami kifejezi az érzéseim.

~Kibontottam egy csokit és elgondolkoztam... Milyen jó hogy nincsenek barátaim, legalább nem kell megosztanom senkivel. Ekkor bevillant egy kép, hogy mennyivel jobb lenne mással elmajszolni, egy hosszas nevetés közben.

~Tudom hogy sok ember utál, és ezzel elérték hogy én is utáljam magam...

~A legnagyobb hiba amit elkövethetsz az életedben, az az hogy valamit előrébb állítasz a barátaidnál és az álmaidnál.

~Félek álmodni... Félek hogy ebből az álomból sosem lesz valóság. És félek a valóságtól, hisz olyan megrázó.

~Érdekes visszagondolni a régi történetekre. Elkalandozunk, és egyre több gondolatfoszlány jut eszünkbe. Még is amit a legjobban megjegyeztünk az az, hogy a másik milyen érzéseket váltott ki belőlünk.

A szavak fájnak

~A szavak fájnak. Az emberek bele sem gondolnak, mekkora fájdalmat okozhatnak a másik embernek, egyetlen szóval. Egyetlen szóval a földbe lehet tiporni egy másik embert. Előbb gondolkodni kéne, még mielőtt bárki bármit is mond.

Úgy érzem eltűntem

~A legrosszabb érzés mikor szembesülök azzal, hogy a lényem elhalványul. Nem az vagyok aki mindig is lenni akartam. Néha csak a tükörképem mutatja azt hogy semmi sincs rendben velem.

~Annyi fájdalmat érzek egyszerre. Talán én akartam így. Én akartam hogy ennyire fájjon.

Drift

Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a zenét. Én ebben mindig magamra találok, teljesen eltalálta a mostani érzéseimet. Nem hiszem hogy csak én vagyok az egyetlen aki így érez.

Magány és fájdalom

~Még sosem voltam ennyire magányos. Rá kellett jönnöm, hogy mindig is támaszkodtam valakire. Mindig szükségem volt egy barátra. És talán azért is hatott rám ennyire a magány, mert eddig még sosem volt úgy hogy nem volt kire rátámaszkodnom.

~Mindig csak menekülök. Sosem néztem szembe a dolgokkal, mert valahogy egyszerűbb volt csak elmenekülni. Akkor legalább is az volt a legjobb döntés. Ma már visszanézve látom hogy csak egy menedéket kaptam. És csak egy ideig.

~Eddig minden álmom valóra vált. Sajnos a rosszak is.

~Mindig azt mondjuk a pletykásoknak hogy mondják a szemünkbe. De mikor a szemünkbe mondják, az talán még is rosszabb. Rosszabb, mert amíg a hátunk mögött csak pletykáltak rólunk, úgy fogtuk fel, hogy csak rosszakarók, és pletykák. Nem fogtuk fel valóságosnak azokat amiket mondtak rólunk. De amint a szemünkbe mondják, úgy jut el a tudatunkig, mint az igazság.

~Az ember egy ideig tűri a fájdalmat és a megpróbáltatásokat. De mikor úgy érzi elvesztett már mindent, nincs aki mellette áll, aki kihúzza a fekete lyukból, összeomlik. Hirtelen nem látja meg a kiutat.

~Néha azt kívánom bárcsak köddé válhatnék.

~Rossz hogy rá kellett jönnöm minden amiben hittem, minden ami körül vesz hazugság.

~Az ember a legjobban attól fél hogy önmaga legyen, hiszen mindig meg akar felelni másoknak. Mindig olyanok akarunk lenni, ahogy mások elvárják, de ha néha még is próbálunk teljesen önmagunk lenni, félünk hogy elveszítünk mindenkit. Mert már nem olyanok vagyunk, ahogyan ők látni akartak minket.

~Az ember az egyetlen élőlény amely örömet lel mások fájdalmába, éppen ezért ennyire halott.
(nem saját)

A barát elvesztése

 ~Sok borzalmas dolog történhet veled, de talán a legrosszabb, a legjobb barát elvesztése. Akivel addig megoszthattad bármi bajodat, mindig meghallgatott, hozzá fordulhattál, akár éjfélkor is felhívhattad, a semmivé foszlott. Nehéz feldolgozni, hogy az akiben mindennél jobban megbíztál, már nincs melletted. Már nem lesz, akit felhívhatsz hajnali kettőkor. Az a sok közös emlék hirtelen felhalmozódik, és a homályba vész. Egy ürességet érzel, hiszen mégiscsak az egyik legfontosabb embert tűnt el olyan egyszerűen az életedből.
 

~Emlékszel még az örökké tartó nevetésre? A sok képre amit készítettünk? A sok emlék.. Az éjszakák átbeszélése, egy popcornnal a kezünkben. Mikor már kipukkadtunk a nevetéstől, és éppen ahogy abbahagytuk, egymásra néztünk, és újra rázendítettünk?Mikor átsegítettük egymást a legnehezebb korszakokon? Mikor a nagy veszekedésünk nem tartott tovább öt percnél? Mikor együtt közeledtünk álmunk beteljesítéséhez? Együtt csináltunk mindent. Azt mondták elválaszthatatlanok vagyunk. De leginkább emlékszel mikor örök esküt tettünk? Megesküdtünk, hogy mi mindig itt leszünk egymásnak...Én emlékszem...

Szabályaim a boldogsághoz

 ~Sokszor gondolkoztam, hogy vajon mi is tesz engem igazán boldoggá. Sokan azt mondják, hogy van boldogsághoz vezető út, mások azt, hogy az út maga a boldogság. Én úgy tartom, hogy a boldogság egy tág fogalom. Aki boldog annak mindene megvan és semmi gondja sincs, tartják ezt sokan. Én nem hiszem, hogy ez így lenne. Van pillanatnyi, állandó, és felhőtlen boldogság. Az emberek életében a pillanatnyi a legtöbb, az állandó, és a felhőtlen pedig szinte, lehetetlen. Viszont, ha sokszor vagyunk pillanatnyilag boldogok, olyan érzés mintha szinte állandóan azok lennénk. És ha állandóan azok vagyunk, akkor lehetünk felhőtlenül boldogok is.
Éppen ezért, körül kell nézni, és meg kell ragadni az élet minden szépségét.

Szabályaim az életben:
- Mosolyogj - Ha mosolyogsz az élet is mosollyal fordul vissza feléd.
- Ne élj álomvilágban.- ha álomvilágban élsz, gyakran a padlóra kerülhetsz, mikor belecsöppensz a valóságba. Ráadásul, aki folyton CSAK álmodik nem tudja beteljesíteni az álmait.
- Nézz szembe a gyengeségeiddel.- Sokszor kerülünk szembe nehézséggel, mint már korábban írtam. Ha megtanuljuk őket kezelni, akkor bátrabbak leszünk. És valljuk be, sokat számít ha bátrak vagyunk, hiszen akkor az életünk is kiegyensúlyozottabb.
- Légy mindenkivel olyan, mint amilyen viselkedést elvársz másoktól is veled szemben. - Lehet hogy mások nem ezt gondolják és ellenszenvesen viselkednek veled, de te sose feledkezz meg erről. Hiszen ha ezt betartod csak jó ember lehetsz.
- Légy azokkal akik boldoggá tesznek. - Ilyen emberek például a barátok, és a család. Ha velük vagy, sokszor mosolyra görbül a szád, nem mellesleg, lesz rengeteg szép emléked, és később csak a jó pillanatokra érdemes visszaemlékezni.
- Kockáztass. - Merj kockáztatni. Lehet hogy nem mindig úgy fog alakulni, ahogy vártad, de így legalább tudod hogy megpróbáltad, és nem azzal fogod kínozni magad hogy miért nem tetted meg.
- Ne mászkálj a múltba. - Ami megtörtént megtörtént. Változtatni nem tudsz rajta. Éppen ezért be kell zárni a múlt ajtaját, és egy újat kell nyitni.
- Felejtsd el a "mi lett volna ha" kérdéseket. - Ezekkel a kérdésekkel semmire sem mész. És csak magadnak teszel velük rosszat. Persze egyszerű később okosnak lenni, és sokszor szeretnénk megváltoztatni a történteket. De mindennek megvan az oka.
- Merj szeretni. - Lehet hogy sokszor éppen ezért esünk pofára, de ha szeretünk, boldogok vagyunk,akkor is, ha csak egy ideig.
- Élvezd az életet!!!

~ Ha ismered a félelmeid, akkor tudod, hogyan védekezz ellene.

Légy önmagad, vállald fel azt aki vagy!

~Sokszor kiközösítünk embereket. Lehet hogy a súlya, a haja, a ruhái, vagy éppen a stílusa miatt. Néha bele sem gondolunk hogy ezek a személyek nem tehetnek róla. És ha még is. Miért baj az ha ő más? Miért kell mindenkinek ugyanolyannak lennie? És arra sem gondolunk, hogy őket ez mennyire bántja. Bele sem gondolunk milyen magányosak lehetnek emiatt. És tudjátok mit? Én felnézek rájuk. Felnézek, hogy mernek mások lenni. Megmerik mutatni azt hogy milyenek is ők valójában. 

~Néha elgondolkozom azon milyen lenne másnak a bőrében lenni. Milyen lenne MÁSNAK lenni. Szerintem sokan éreztek már így. Mindannyian változtatnánk magunkon. Talán egy új haj, új ruhák, új stílus. De gondoljunk bele. Lehet ha ezt mind teljesen megváltoztatjuk, akkor nem leszünk önmagunk. Az életben a legfontosabb megtalálni önmagunkat, és elfogadni azt, amilyenek vagyunk. Meg kell békélünk azzal a személlyel aki bennünk lakozik. 

~Szeretlek. 9 betű és még is akkora jelentéssel bír. Eddig bárkinek akinek kimondtam ezt az "egyszerű" szót csalódást okozott. Most egyszerűen félek. Félek attól hogy megint csalódni fogok.

~Én mindig azt vallottam, ha jön egy lehetőség, akkor azt két kézzel kell megragadni, hiszen lehet, hogy teljesen megváltoztatja az életünk. De nem.. Mi emberek félünk a változástól, és hogy nem a megszokott egyszerű kis életünket fogjuk élni.

~Csak rajtunk múlik, hogy elbukunk, vagy kitartunk a végsőkig.

~Én már nem félek semmitől. Semmitől ami történhet, mert tudom hogy minden csak okkal történik.

~ C'es moi qui n'ai pas peur de rien. Rien qui peut se passer, parce que je sais tous se passe avec des cause.

~Legyen az egy illat, egy emlék, egy álom, de rögtön visszatudunk zuhanni a mély állapotba.

~Mások nem is sejtik milyen nagy szükségünk van rájuk.

~Ahogy telnek a napok, hónapok minden emlék egyre távolibb. Még is vannak amik már olyan rég történtek és még is olyan mintha csak tegnap lett volna.

~Néha visszatekintek a múltba és azt veszem észre mennyi időt elpazaroltam. Elpazaroltam napokat, hónapokat. Annyi időt elvesztettem a siránkozás és önsajnálatokkal. Ezeket tettem ahelyett hogy kihasználtam volna minden egyes percét az életnek. Minden egyes levegővételt, mosolyt és ölelést.

~Eddig mindig kűzdöttem. De egy idő után belefáradtam, ezért hátradőltem és néztem a "műsort". És tudjátok mi történt? Fellendült az életem. Nem is tudom. Talán isten ezt akarta, hogy megerősödjek a sok fájdalom és színlelt mosoly között. Tudjátok mit? Most erősebb vagyok mint valaha.

~Akármerre nézek, mindenhol a hiányát látom. Hallgatom a csendet és elképzelem mélyen zengő hangját. Becsukom a szemem, mélyen beszippantom a levegőt és magam elé képzelem az illatát. Miután kinyitom a szemem magam elé idézem arcát, és érintésének gyengédségét. Hirtelen mindez szertefoszlik, és tudom, Ő most nincs itt mellettem.

~Sokan azt mondják álmodozó vagyok. De mit is tehetnék. Én így vagyok boldog. Az álmaim erősítenek és tesznek teljessé.

~ Beaucoup de gens disent que je suis une reveuse. Mais qu'est-ce que je peux tenir? Moi, j'ia du bonhumeur comme ca. Mes reve me donne des forces.

Mosolyogjunk, mást úgy sem tehetünk.

 Kételyek. Mikor 99%-ig biztosak vagyunk valamiben, de az az 1%-ék mindent megdönthet.

Néha nem tehetünk semmi mást, csak mosolygunk.

Nap mint nap kűzdünk és harcolunk. Harcolunk a jobb jegyért, egy állásért, a boldogságért, az emberek ellen, magunk ellen, vagy csak éppen a létezés ellen. A kérdés az. Győzünk-e?

~A menekülés nem megoldás, csak pillanatnyi boldogság, hogy az ami elől menekülünk eltűnt, ha csak egy időre is.

~Sokszor azt felejtjük el hogy arra koncentrálunk ami nincs és nem arra ami van. Ezzel teljesen megfosztjuk magunktól a boldogságot.

Álmok

~Mi emberek önző lények vagyunk. Mindannyiunknak a saját problémája a legfontosabb, de néha ki kéne nyitni a szemünket, hogy nem csak nekünk lehetnek gondjaink. És észre kéne vennünk, hogy nem feltétlenül ezek a legnagyobb gondok, még ha mi így is éljük meg őket.

~A legtöbb ember fél miközben boldog. Retteg attól, hogy ez nem fog sokáig tartani.

~Mikor a közeledben vagyok, úgy érzem mintha lebegnék. Nem tudom eldönteni, hogy ez a valóság, vagy egy álom.

~Legtöbbször mikor felkelek, szomorú leszek, mert tudom, hogy mindent csak álmodtam.

~Remény... Ha nem létezne az emberek 90%-a boldogtalan lenne.

~Nap mint nap kerülünk szembe nehézségekkel, de ha le tudjuk őket győzni az mutatja hogy milyen erősek is vagyunk valójában.

~Attól még hogy azt mondom minden rendben, nem biztos hogy úgy is van..

~Hihetetlen, hogy a mosoly mennyire megtéveszt egy két embert. Pedig ha erősen az emberek szemébe nézünk meglátjuk benne a fájdalmat, és hogy mennyire nem akarnak létezni.

~ Néha, nincs különbség az élet és az álom között.

~ Par fois il n'y a pas de différence entre la vie et la reve.