~Sokszor kiközösítünk embereket. Lehet hogy a súlya, a haja, a ruhái, vagy éppen a stílusa miatt. Néha bele sem gondolunk hogy ezek a személyek nem tehetnek róla. És ha még is. Miért baj az ha ő más? Miért kell mindenkinek ugyanolyannak lennie? És arra sem gondolunk, hogy őket ez mennyire bántja. Bele sem gondolunk milyen magányosak lehetnek emiatt. És tudjátok mit? Én felnézek rájuk. Felnézek, hogy mernek mások lenni. Megmerik mutatni azt hogy milyenek is ők valójában.
~Néha elgondolkozom azon milyen lenne másnak a bőrében lenni. Milyen lenne MÁSNAK lenni. Szerintem sokan éreztek már így. Mindannyian változtatnánk magunkon. Talán egy új haj, új ruhák, új stílus. De gondoljunk bele. Lehet ha ezt mind teljesen megváltoztatjuk, akkor nem leszünk önmagunk. Az életben a legfontosabb megtalálni önmagunkat, és elfogadni azt, amilyenek vagyunk. Meg kell békélünk azzal a személlyel aki bennünk lakozik.
~Szeretlek. 9 betű és még is akkora jelentéssel bír. Eddig bárkinek akinek kimondtam ezt az "egyszerű" szót csalódást okozott. Most egyszerűen félek. Félek attól hogy megint csalódni fogok.
~Én mindig azt vallottam, ha jön egy lehetőség, akkor azt két kézzel kell megragadni, hiszen lehet, hogy teljesen megváltoztatja az életünk. De nem.. Mi emberek félünk a változástól, és hogy nem a megszokott egyszerű kis életünket fogjuk élni.
~Csak rajtunk múlik, hogy elbukunk, vagy kitartunk a végsőkig.
~Én már nem félek semmitől. Semmitől ami történhet, mert tudom hogy minden csak okkal történik.
~ C'es moi qui n'ai pas peur de rien. Rien qui peut se passer, parce que je sais tous se passe avec des cause.
~Legyen az egy illat, egy emlék, egy álom, de rögtön visszatudunk zuhanni a mély állapotba.
~Mások nem is sejtik milyen nagy szükségünk van rájuk.
~Ahogy telnek a napok, hónapok minden emlék egyre távolibb. Még is vannak amik már olyan rég történtek és még is olyan mintha csak tegnap lett volna.
~Néha visszatekintek a múltba és azt veszem észre mennyi időt elpazaroltam. Elpazaroltam napokat, hónapokat. Annyi időt elvesztettem a siránkozás és önsajnálatokkal. Ezeket tettem ahelyett hogy kihasználtam volna minden egyes percét az életnek. Minden egyes levegővételt, mosolyt és ölelést.
~Eddig mindig kűzdöttem. De egy idő után belefáradtam, ezért hátradőltem és néztem a "műsort". És tudjátok mi történt? Fellendült az életem. Nem is tudom. Talán isten ezt akarta, hogy megerősödjek a sok fájdalom és színlelt mosoly között. Tudjátok mit? Most erősebb vagyok mint valaha.
~Akármerre nézek, mindenhol a hiányát látom. Hallgatom a csendet és elképzelem mélyen zengő hangját. Becsukom a szemem, mélyen beszippantom a levegőt és magam elé képzelem az illatát. Miután kinyitom a szemem magam elé idézem arcát, és érintésének gyengédségét. Hirtelen mindez szertefoszlik, és tudom, Ő most nincs itt mellettem.
~Sokan azt mondják álmodozó vagyok. De mit is tehetnék. Én így vagyok boldog. Az álmaim erősítenek és tesznek teljessé.
~ Beaucoup de gens disent que je suis une reveuse. Mais qu'est-ce que je peux tenir? Moi, j'ia du bonhumeur comme ca. Mes reve me donne des forces.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése