Ki vagy?

 ~Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire összezavarodva az érzéseimmel. Egyszerűen nem tudom eldönteni hogy az amit érzek iránta szeretet, vagy gyűlölet..

~Tudod, most rád sem ismerek. Ki lettél? Azért remélem, mélyen legbelül, az álarc alatt, még mindig ugyanaz vagy, aki régen voltál.

 ~Mindig is azt kívántam, hogy újra benne legyél az életemben. De miért pont most kellett jönnöd? Miért akkor jössz amikor már minden tökéletes lehetne, NÉLKÜLED....?!

Próbáltam...

 ~Próbálkoztam én mindennel. Kitöröltem az üzeneteidet, a képeinket, sőt még csak a közelébe sem mentem a helyeknek ahol mi együtt voltunk. Még csak rád sem néztem, de nem tudlak kitörölni az életemből. Az emlékezetemben sajnos benne maradtál, és sajnos... Sosem fogom elfelejteni azt amit valaha éreztem irántad.

~Az életben egy fejezet mindig lezárul, ilyenkor lapozni kell és bele kell kezdeni egy jobba.

Hogy miért? Nemtudom...

 ~Miért van az, hogy minden okom meg van a boldogságra, és én még is keresek egyet, ami miatt újra szomorú leszek? Miért akarok magamnak tudatosan rosszat?

Bárcsak tudnám...

 ~Bárcsak néha előretudnék olvasni, életem könyvében. Csak egy fejezetet lapoznék.. Csak egyet...

 ~Jó lenne ha egyszer tudnám melyik utat válasszam. Vagy lenne valaki aki figyelmeztetne hogy: Hé, az nem a neked való ösvény...

~Vannak emberek, akiket jobban kedvelünk míg meg nem ismerjük őket, és vannak, akiket pedig jobban kedvelünk amikor már megismertük őket.

Waking dream

Gyönyörű, szám...

~Sokkal könnyebb egy álomban élni, mint a valóságban...

Régen szerettelek...

 ~ Mindannyian követünk el hibákat, de én újra és újra elkövetem őket.

 ~ Nem akarok mást, csak elzárni a szívem kis zugába és elfelejteni, hogy valaha is léteztél.

Könnyek

 ~Sírva, egyedül üldögéltem. A hideg cseppek végigfutottak az arcomon, és arra gondoltam: Senki sem érdemel meg ennyi könnycseppet. Így hát egy könnyed mozdulattal letöröltem őket, és felálltam.

~Kiskoromban mindig is arról álmodtam, hogy majd egyszer mosolyt csalok az emberek arcára, vagy éppen könnyeket. Még most is ez az álmom. És remélem egyszer a valóság lesz.

~Megbántottak, és elfutottam. Sírtam. Sőt, zokogtam, de akkor rájöttem, hogy nem menekülhetek el mindig a valóságtól. Néha szembe kell néznünk vele. Lehet, hogy fájdalmas, de ha állandóan elhessegetjük a problémáinkat, akkor soha sem leszünk erősek.

Colorblind

Nagyon szeretem ezt a zenét... Mindig megnyugtat..:)

 ~Bárcsak, lenne valaki akinek elmondhatnám tényleg, hogy hogyan érzek

Félelmek

~Sokszor nem is tudom mit tegyek... Egyszerűen csak elsötétül előttem minden és nem látom a kiutat. Újra visszahúz az a sötétség, ami hónapokig fojtogatott.

~Tudom, hogy a barátok mindig számíthatnak egymásra.. De mi van ha az a barát nincs velünk? Pont amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá?

~Néha úgy érzem magam mint egy rossz álomban. És várom h valaki megcsípjen.

Az élet túl rövid...

 ~Az élet túl rövid ahhoz, hogy a semmittevésre pazarold. Mindig ki kell próbálni új dolgokat.

~Az hogy ha az embernek vannak barátai nagy ritkaság. Meg kell becsülni őket.

A boldogság

 ~ Annyi boldogság történt velem, hogy fel sem tudom fogni, miért is kaptam ezt.

~ Aki mer kockáztatni, az nyer. Aki nem, az örökké vesztes marad.

~ Sosem tudtam önmagam lenni. Aztán rá kellett jönnöm, azért nem tudok az lenni aki vagyok, mert nem a
megfelelő ember mellett voltam. Most találtam egy olyan embert, aki nem formál a saját képére.

~ NYÁR. Mennyi emlék feltör bennünk ha ezt a szót halljuk.

~ Néha elgondolkozom, hogy jól döntöttem-e. De mikor megcsókolt akkor már tudtam a választ.

~ Vegyél egy mély levegőt utána szép lassan fújd ki. Állj fel és mondd azt: - Csak azért is boldog leszek.

~ Nem is tudom mikor szerettem bele. Talán akkor mikor hajnalig beszélgettünk. Talán akkor amikor együtt röhögtünk. Talán akkor amikor megcsókolt..