~Nem őt volt a legrosszabb elveszíteni, hanem saját magamat...

~Az életemben elkövettem sok sok hibát. De ha nem követtem volna el őket, akkor most valószínűleg nem itt tartanék.

~Mindvégig tudtam, de amikor tényleg megbizonyosodtam róla, akkor fájt. Miért? Miért kell hogy fájjon, amikor eddig is pontosan tudtam?

~Az élet mindig ad valamit, de aztán el is vesz.

~Jelenleg, egy ajtót keresek, amit ha kinyitok, beléphetek egy olyan világba, ahol minden tökéletes.



~Vicces így belegondolni, hogy egyszer még az volt a legnagyobb gondom, hogy ha levágom a barbim haját az már nem nő vissza.

I'm stong

~Álmodtam magamnak egy világot, mert a valóság sokszor megbántott.

~Én tettem magammal ezt. Én akartam hogy ez legyen. Minden azért történt, mert én úgy akartam.

~Vicces, hogy minden nap szembe kell néznem majd a saját hibámmal.

~Igaz.. A fájdalmaim erősebbé tettek. Megtanultam, hogyan maradjak erős, minden helyzetben. Hogy, hogyan rejtsem el a fájdalmam.

~Mosolygok? Betudtam gyakorolni!:)

~Mazochista vagyok, mert veled járok.

~Tudod, az egyetlen dolog ami idegesít, hogy hülyére veszel, és a szemembe hazudsz.

~Szeretsz? Akkor miért bántasz meg?

Love is pain

~Tudod mi a legrosszabb? Hogy megpróbálsz a saját képedre formálni, elképzelni, hogy milyen lehetnék és úgy szeretni.

~Azt mondják, a szerelem egy csodás dolog. Hogy olyankor az ember boldog. De akkor mondd meg. Nekem a szerelem miért fáj?