~Sírva, egyedül üldögéltem. A hideg cseppek végigfutottak az arcomon, és arra gondoltam: Senki sem érdemel meg ennyi könnycseppet. Így hát egy könnyed mozdulattal letöröltem őket, és felálltam.
~Kiskoromban mindig is arról álmodtam, hogy majd egyszer mosolyt csalok az emberek arcára, vagy éppen könnyeket. Még most is ez az álmom. És remélem egyszer a valóság lesz.
~Megbántottak, és elfutottam. Sírtam. Sőt, zokogtam, de akkor rájöttem, hogy nem menekülhetek el mindig a valóságtól. Néha szembe kell néznünk vele. Lehet, hogy fájdalmas, de ha állandóan elhessegetjük a problémáinkat, akkor soha sem leszünk erősek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése