~Sok borzalmas dolog történhet veled, de talán a legrosszabb, a legjobb barát elvesztése. Akivel addig megoszthattad bármi bajodat, mindig meghallgatott, hozzá fordulhattál, akár éjfélkor is felhívhattad, a semmivé foszlott. Nehéz feldolgozni, hogy az akiben mindennél jobban megbíztál, már nincs melletted. Már nem lesz, akit felhívhatsz hajnali kettőkor. Az a sok közös emlék hirtelen felhalmozódik, és a homályba vész. Egy ürességet érzel, hiszen mégiscsak az egyik legfontosabb embert tűnt el olyan egyszerűen az életedből.
~Emlékszel még az örökké tartó nevetésre? A sok képre amit készítettünk? A sok emlék.. Az éjszakák átbeszélése, egy popcornnal a kezünkben. Mikor már kipukkadtunk a nevetéstől, és éppen ahogy abbahagytuk, egymásra néztünk, és újra rázendítettünk?Mikor átsegítettük egymást a legnehezebb korszakokon? Mikor a nagy veszekedésünk nem tartott tovább öt percnél? Mikor együtt közeledtünk álmunk beteljesítéséhez? Együtt csináltunk mindent. Azt mondták elválaszthatatlanok vagyunk. De leginkább emlékszel mikor örök esküt tettünk? Megesküdtünk, hogy mi mindig itt leszünk egymásnak...Én emlékszem...
Én a legjobb barátnőmet 2éve veszítettem el, most teljesen mások lettünk, ma már senki nem hinné rólunk, hogy MI voltunk azok, akik feltétel nélkül bíztak egymásban. Amikor nyáron közölte velem, hogy már nem tart a barátjának, akkor majdhogynem egy világ omlott össze bennem, Ő volt az, aki mindig segített és meghallgatott. Őszinte volt hozzám, egészen addig amíg nem tettem azt, amit tettem: elmondtam valamit, amit nem kellett volna, amit nem akart, hogy a többiek tudjanak; még akkor nem fogtam fel, hogy mit is csináltam igazán, de mára már sajnálom.
VálaszTörlésMostanra már teljesen elhidegültünk egymástól, Ő lett az a valaki, aki jól akar kinézni, menő akar lenni, és Én lettem az, aki borzasztóan őszinte, még ha meg is bánt ezzel valakit, nem akarok menő lenni, én önmagam akarok lenni.
A kettőnk barátsága közül Ő volt az, aki a mindig is a "díva" volt, szebb ruhákban járt, de őt sosem zavarta, hogy nem voltunk egyformák. Ő volt a kitartóbb is, a három legnagyobb veszekedésünknek is én voltam az oka; az első kettőt még kibírta a barátságunk, a harmadik már sok volt számára. Nem álltam ki érte, amikor szüksége lett volna rám.
Most szemtanúja voltam, annak hogy a legjobb barátai "kidobják", láttam sírni, bár nem mondta, hogy mi a baja, én mégis éreztem, hogy magányosnak érzi magát. Ha már nem is vagyunk olyan jó barátok (sőt! meg van a mostani énjéről a véleményem), mégis most úgy érzem, hogy tartozom annyival neki, hogy most mellette legyek. Számomra az a 4év barátság mindig élénken fog élni az emlékeimben.
Nekem is volt egy hasonló barátom. De ahogy írtad, én pont a "díva" voltam. Mára már nagyon megváltoztam. Legalább is sokan azt hiszik hogy én még mindig az a "díva" vagyok, de az esélyt sem adják meg hogy felfedezzék bennem a változást.
VálaszTörlésÉn is sokszor éreztem azt hogy tartozom neki segítséggel. És ő is segít nekem, ha látja hogy valami gondom van. Lehet hogy már nem vagyunk olyan jóban egymással, és már alig beszélünk, de a szívünk mélyén még mindig bennünk él a barátságunk, és ott vagyunk egymásnak ha szükségünk van a másikra.:) Nekem 5 évig volt a legjobb barátnőm. És nagyon boldogan gondolok vissza, hogy a barátnője lehettem.:)
Meg szabad tudnom, hogy mi történ?
TörlésÉn is nagyon boldogan gondolok vissza a barátságunkra, a sok szép emlékre. Emlékszem, hogy elhatároztuk, hogy egy házban fogunk élni érettségi után, mi ketten és még egy jó barátnőnk, lehet hogy ő már ezt elfelejtette, de bennem megmaradt:) Nagyon szerettem őt. Nem rég beszéltem egy osztálytársunkkal, aki szerint ő nem is biztos, hogy szeretett engem, azt mondta,"Ő nem szeretett, nézd meg most, csak azért fordult ide, hogy kaját kérjen, engem észre se vett, pedig állítólag én vagyok a egyik legjobb barátnője. Még jó, hogy nem adtál neki".
Lehet, hogy igaza volt, de szerintem csak szeretett valamennyire. Neked mi a véleményed? Remélem, nem baj ha néha-néha írok ide, itt meg tudom osztani egy olyasvalakivel a gondolataimat, aki megérti.
Nagyon örülök h írsz, hiszen ezért is csináltam a blogot. Nekem ő volt a legjobb barátnőm úgy éreztem megértett, de volt egy stílusa, amit mivel a legjobb barátnőm volt elviseltem, de egy idő után elegem lett belőle. És neki én mondtam azt h többé nem akarok a barátnője lenni. Sokszor összevesztünk de mindig kibékültünk csak egy idő után sok lett. Én még mindig szeretem, mert tudom h mindig segítene ha szükségem van rá. Igaz ő már annyira nem bír engem.
VálaszTörlésSzerintem szeretett téged, végtére is nem lettetek volna olyan sokáig LB-k. Szerintem a szíve mélyén hiányzol neki, de nem szeretné ezt kimutatni, így ellened fordul. Lehet hogy ő sokszor gondolt arra hogy mi lenne ha újra barátnők lennétek. Én is sokat gondoltam erre. De ő direkt ezért már nem akar veled újabb "kapcsolatot" teremteni, mert fél h megint csalódik. Hiszen a csalódás pont a barátoktól fáj a legjobban. Remélem valamennyire tudtam segíteni:)
Én is 2 éve vesztetettem el a barátnőmet. Nagyon szerettem vele lenni és ez egy idő után megváltozott. Egyik napról a másikra megváltozott és azokkal kezdett barátkozni akikről mindig azt beszéltük h soha nem leszünk olyanok. De ő cserbenhagyott.:(
VálaszTörlésha cserben hagyott nem is volt igaz barát... a nem beszéltek, akkor nincs is szükségetek egymásra. De a adódik egy alkalom amikor tudod hogy csak rá számíthatsz, ő segíteni fog, és ha nem, akkor tényleg soha nem is volt igazán a barátnőd..:/
VálaszTörlésÉn szerintem most fogom elveszteni a legjobb bárátom !!!! :/
VálaszTörlésÉn elvesztettem a Lb.met 6év barátság után mert őt csak a fiúk érdekelték és bele vitték minden szarba és amikor ezt meg.mondtam neki akkor azt.mondta hogy akkor itt és most legyen vége a barátságunknak vége is lett én új barátokat találtam igaz a többsége fiú de nem baj az ö úgymond barátai pedig még jobban belevitték a rosszba és amikor még látunk engem az utcán az új barátaimmal akkor mindig be szólnak de ő nem szól be mesziről figyel és mosolyog
VálaszTörlés